Végre itt van a magyar változata a Lichivel (Lichibannal, New Yorkban élö festö barátnömmel) készült interjúmnak.

Lichiban: Már régóta ismerjük egymást és tudom, hogy volt egy pont az életedben, amikor ráébredtél, hogy a művészet az igazi belső hivatásod. Belevetetted magad az ismeretlenbe és az agyagot választottad kifejezési eszközül. Mi hozta ki belőled ezt a váltást?
Éva: Igen, jól emlékszel, beleugrottam bekötött szemmel az ismeretlenbe, de nem volt más választásom, már fizikai tünetek kezdtek jelentkezni a beragadt energiák miatt. A kreativitás mélyebb rétegeit kellett megélnem, úgyhogy 3-szor kezdtem el az agyaggal foglalkozni a fa és az ékszerek után. Úgy gondolom, hogy aminek ki kell jönnie, az igy vagy úgy, ki is jön. A megvilágosodási pillanat az, ami ráébreszt arra, hogy vissza, v. rá kell lépni az ÚTRA, ami a sorsunkat vezeti. Nekem azt hiszem pórszivózás közben jött az üzenet.
L: Mi vonzott az agyaghoz? Mit jelent neked az agyag, miért szeretsz vele dolgozni?
É : Az agyagot mindig is szerettem, de kétszer is abbahagytam Budapesten a vele való munkát.


Az európai kerámiakultúra nem elégitett ki. A korongozás és mázazás számomra technikai folyamat, ami nagyon szép, de nem az enyém, hamar meguntam. Barcelónában, -ahol több évig éltem- és ahol elkezdtem megismerni a precolomibián kultúrákat , hatalmas erővel csapódott be a szerelem a szobrocskák, figurális edények iránt, amik tele vannak bájjal, szépséggel, "SZOLGÁLATTAL". Szimbólumaik sok mindent elmesélnek, végtelen utakra visznek el, amiket soha nem tudok megunni. Egy idő után már én is figurális edénynek éreztem magam. Elkezdtem megtanulni az indián technikákat Spanyolországban, amiket később Mexicóban folytattam, illetve folytatok még mindig. Az agyagot jó fogdosni, szagolni, nyomogatni, formálni, megjeleniteni 3D-ben a képzeletet. Nagyon összetett dolog a 4 elemmel / Föld-Tűz-Levegő-Víz / való munka. Ha nem figyelünk eléggé, azonnal felhivja a figyelmünket a hibáinkra. Izgalmas!
L: Sokszor beszélgettünk a művészetterápiai hatásáról. Beszélnél nekem egy kicsit a te tapasztalatodról, hozzáállásodról?
É: Miután 1994-ben visszjöttem Spanyolo-ból, megnyitottam a kerámia iskolámat, ami a mai divatos kifejezéssel művészetterápia, én egyszerűen csak fonónak hivtam. Itt a mai napig, munka közben , lelazult, feszültségmentes állapotban nyitottabbá válik mindenki és könnyebben mesél a problémáiról, amiket megbeszélünk.
Másrészről, ha csak csendben, vagy egyedül dolgozunk, meditativ állapotba kerülünk, ami sokat segit a gondjaink-bajaink megoldásában azzal, hogy egy relaxált állapotból tudunk rájuk látni. Blokkokat bontunk le kivül és belül. Az elkészült tárgyak mutatják, hogy képesek vagyunk megcsinálni, amit szeretnénk és ez rengeteg önbizalmat ad.
Mindazonáltal mégsem az elkészült tárgyak milyensége a legfontosabb, hanem az addig elvezető út, a meditativ állapot, ami nyugalmat, vagy éppen egy alkotói feszültséget ad.


L: A sziv egy folyamatosan jelenlévő, visszatérő motivum a munkáidban. Mit reprezentál számodra?
É: Nekem a Sziv az Életet jelenti. A Férfi és a Nő az Énmag, az Egység, a Szeretet, a Szerelem, a Szexualitás, amiből kifejlődik újra és újra az ÉLET. Sokféle képpen lehet megformálni, erről szolt a Szivügyek sorozatom. Annyira egyértelmű számomra, hogy nem is tudok róla többet mondani.
L: A szobraidnak van egy elementális, érzéki hangulata. Megfigyeltem, hogy a munkáidban az absztrakt és az organikus formákat ötvözöd, és a férfi-nő szexuális szimbolikájával játszol. Beszélnél egy kicsit erről az oldalról?
A precolombián kultúrak hivták fel a figyelmem előszőr erre a kettősségre. A Nap, a Hold a Férfi-Nő, Ég és Föld, stb szimbólumokra. Ezt a harmóniát szeretném kifejezni. A szex-szerelem-szeretet mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Életenergia, harmóniában, azt hiszem ezt szeretném hangsúlyozni a munkáimban

L: Sok tárgyad fényszobor. Mit szeretnél elérni a a fény effektusokkal?
É : Régóta játszom a fénnyel, légiesebbé teszi a formákat, mindig más rajzolat jön elő, ami csak a tárgy elkészitése után derül ki. Különleges hangulatot keltenek a fénypontok a térben. Szerettem volna egy Naplámpát késziteni és a legnagyobb meglepetésemre kirajzolódtak előttem a falon a Napsugarak. Ettől kezdve kezdtem el tudatosabban késziteni a fényszobrokat, különböző formákkal. Meditációs tárgyaknak érzem őket, amik a lélek rezdülései által vetitenek igy vagy úgy fényfoltokat-vonalakat, attól függően, hogy a kéz milyen irányba mozdul az alkotás közben. Mindig más, megunhatatlan.

L: Mi volt a számodra a legfontosabb tapasztalat, amit eddigi művészpályád során megtanultál?
É: Talán a legfontosabb, hogy csak a belső hangokra hallgassunk és ne hagyjuk befolyásolni magunkat másoktól vagy a körülményektől munka közben. Még valami, egy nagyon hasznos tanács, amit nekem egy barátom adott, amikor nem volt semmilyen inspirációm, beragadt a kreativitásom. A "rutinbaszás", ami azt jelenti, hogy ha alkotói váltságban vagyunk, nyúljunk vissza egy régebbi témánkhoz és munka közben bejön az új gondolat, amivel talán egy új periódus születik. Hosszú, nehéz időszakom végén kaptam ezt a tanácsot, amikor teljesen üres voltam. Megváltoztatta az életem, megszületett az egyik új stilusom. Sokszor segitett azóta is, ajánlom mindenkinek.
L: .2012-nek van számodra jelentősége? Ha igen, mi?
É : 2012-ről előszőr 2000-ben hallottam, Mexicóban amikor első alkalommal jártam ott. Sok elképzelés van arra, hogy hogyan fog átalakulni a civilizáció de senki sem tudhatja igazán. Palenque, a maya romváros volt a zarándokutam célállomása, pontosabban Pakal király sirfedelének meglátogatása. Ezt most hosszú lenne elmesélni, csak azért emiltem, hogy érzékeltessem, a maya kultúra különleges vonzerővel bir számomra. A mayak 2012-vel zárjak a naptárukat, amiben a mostani kultúránkkal együtt a többi, elöttünk levő civilizációk átalakulását is leirják. A régi leletekből hiányzik az a láncszem, ahol arról irnak hogy mi is lesz valójában az ő hitük szerint 2012-ben a Földön. Asztrológiai szempontokból nézve szintén alá van támasztva, hogy jönnek még olyan események, amelyek erőteljesen fogjak megváltoztatni a mostani rendszereket. A szeretetenergia magasabb rezgésszáma tud majd csak erőt adni, hogy a dimenzióváltást megismerhessük. Figyeljünk magunkra.
Jungnak az árnyék meghatározására adott magyarazata jut eszembe, nagyon egyszerűen megfogalmazva: Ha van bátorságunk felismerni magunkban a hibáinkat és nem másokra próbáljuk háritani azokat, akkor valami valóságosat tettünk már a Világ jobbulásáért . Ez a legtöbb. Az önismeret, a tudatos munka a személyiségünkön az Egység figyelembevételével.
Számomra ez az élet értelme, ezen fáradozni, ki-ki a maga területén. Csak igy lehet a pozitiv energia rezgésszintjét emelni, aztán, jöjjön, aminek jönnie kell...