A művészetterápia gyógyító hatását az agyaggal való foglalkozáson keresztül magamon tapasztaltam meg először 17 évvel ezelőtt. Ott és akkor, életmentő volt számomra. Az elfojtott, beragadt kreativitásom már pszichoszomatikus tünetekkel járt, amikor újra agyaghoz nyúltam. 2 évvel később, immár 15 éve, mások unszolására megnyitottam az első agyagozó művészeti műhelyemet, hogy átadjam ezt a tudást, mely az alkotás, a létrehozás élményét, érzését jelenti. A munka lényege, elsősorban nem a kész tárgyak milyenségében rejlik, hanem az odáig vezető út megtapasztalásában. [art by Denes Ghyczy]
Az anyag-agyaghoz való viszonyunk megmutatja rejtett, önmagunk előtt is ismeretlen gyengeségeinket, problémáinkat, melyeket tudatos szintre emelve képesek lehetünk megoldani, elhagyni a felismerés által. Belső képeinket felszínre hozzuk a tudattalanból a tudatos szintre, így létrejön a kettő között az egyensúly, az integráció. Ez nem csak önbizalmat ad, hanem az önismereten keresztül figyelmesebb életvezetést is eredményezhet. Az alkotás folyamatában a képességeink is előtűnnek, és az alkotás által tudjuk újrateremteni, erősíteni azok. A kreativitásunk megélése, az agyag érintése, formázása által meditatív állapotba kerülünk. Az alkotás, a létezés egy másik dimenzióját jelenti, ami kiszakít a megszokások, a monotonság ritmusából, negatív gondolataink, érzelmeink csapdájából. Ilyenkor képesek vagyunk megnyugodni, eltávolodni és másként nézni az aktuális problémáinkra. Könnyebb működtetni a jobbik énünket is és egy másik nézőpontból tekinteni az életünkre.
Intuícióinkat megélve összekapcsolódunk az Univerzummal, a teljesség érzésével - ez a saját belső művészetünk. Gyakran előfordul, hogy teljesen érthetetlennek tűnő formák, szimbolikus jelentőséggel bíró motívumok kerülnek napvilágra a tudattalanból, ezekről lehet beszélgetni, értelmezni, tudatosítani. Az elkészült tárgyak - mintegy melléktermékek - hatása is óriási.
Önbizalmunk az alkotás folyamatában erősödik, néha el sem hisszük, hogy ilyesmire, mi is képesek vagyunk. A "nekem nincs tehetségem, én csak kíváncsi voltam, nekem ez úgysem megy" negatív hozzáállás szertefoszlik, amikor megengeded önmagadnak a csodát. Amikor otthonunkban, minden nap használjuk vagy csak látjuk a saját készítésű tárgyainkat - minden gyönyörűségével és hibájával együtt - akkor érezzük a különbséget a saját "kreációnk" és a vásárolt holmik között.
A nőiség, a női energiák jelenléte, erősítése mindig nagyon fontos volt, és manapság, amikor hajlamosak vagyunk a szereptévesztésekre még nagyobb a jelentősége. A nők feladata, az otthon melegének, szépségének és harmóniájának megteremtetése, a lakásból meleg fészket, otthont varázsolni. A felborult nemi szerepek eredményeként a nők gyakran elveszítik az önbizalmukat, vagy a másik oldalra billennek ki és férfiassá válnak. Az alkotás, a tárgyak készítése közben újra megélhetjük, mélyíthetjük, aktiválhatjuk ezt a velünk született ösztönt, amit a szocializáció jelenlegi helyzetében gyakran figyelmen kívül hagyunk, elfelejtünk. A férfiakat talán még erősebben érinti ez a szerepváltás. A patriarchális társadalmak által biztosított jogaikat veszni látják, kicsúszik kezükből a megszokott hatalom, frusztrálódnak és pótcselekvésekkel, kompenzációkkal próbálkoznak a régi rendet visszaállítani. Gyakran visszahúzódnak, vagy agresszíven reagálnak a nők változásaira, ami tovább fokozza, erősíti a feszültségeket. Az egyensúly megteremtéséhez a férfiaknak is szükségük lenne a saját, kreatív, női oldaluk felfedezésére, megélésére, elfogadására. Ehhez tud segítséget és alkalmat nyújtani számukra is, ez a művészetterápiás foglalkozás.

Fontos számomra, hogy nem használok korongot, szabad kézzel dolgozom indián technikák segítségével, melyeket 9 éves dél-amerikai utazásaim során sajátítottam el. Célom, hogy az alkotás folyamata "gép független" legyen, ezáltal szabadabb, kötetlenebb, egyénibb alkotások szülessenek. Ezzel a módszerrel mindenki dolgozhat otthon, egyedül is, ez szintén nagyon fontos az elmélyüléshez, önmagunkra figyeléshez.A művészetterápiás foglalkozások a régi Fonókhoz hasonlóan, szabad légkörben zajlanak, megbeszélve a napi, illetve régen/mélyen meglévő problémákat, amikből gyakran kiderül, hogy nem vagyunk egyedül sem ezzel, sem azzal. Örömeinkkel, bánatainkkal is összetartozunk.
Szeretettel várok mindenkit önmaga csodájának megtapasztalására, az ősi technikákkal való ismerkedésre, varázslatos alkotásra.